Az internetről szinte ferences szemmel: A „műkatolikus”

Az internetről szinte ferences szemmel: A „műkatolikus”: A műkatolikus műmosolyáról ismerszik meg. Úgy csinál, mint egy kisgyerek, amikor nem érti a poént, de a közösség reakciójához való sim...

A szakrális tér egyik szegmense....

Alcím; Az asztal közössége.

    A köztudatban szakrális tér alatt vmely vallás különösen kiemelt, és a profán használat alól kivont területet értik. Ez helyes, pl. a zsidó-keresztény vallásban a templomok ilyen jelzőt kapnak, de szakrális térnek számít az a hely, ahol valamilyen rendkívüli, supernaturális esemény történt.
    Jelen írásomban azonban egy ennél prózaibb kérdést szeretnék meditációm tárgyaként boncolgatni, mégpedig: az asztal "szakralitásáét," mégpedig az étkező asztalét. Kezdem egy kicsit távolabbról; az étkezés értelmezésével. Az emberi tápálkozás mint pusztán biológiai folyamat, azonos az állatokéval. Beviszünk kalóriát, vitaminokat, stb, s annak elégetése biztosítja életünk működését. A filozófia megkülönbözteti az actio humanist az actio humanától. Nos, az emberi étkezés annyiban múlja felül az állatokéit, -és válik a. humánává,- hogy egyrészt a fent leírt életműködést nem tartja a legvégső célnak, hiszen az élet fizikai teljességén túl, az EMBERI LÉTÜNKNEK van magasabbrendű célja, értelme, akárcsak immanens vonatkozásban is. Már a kisgyermek is tudja, hogy ha felnőtt lesz, akkor valamilyen pályát, feladatot kell választania, de ezt meg is kell alapoznia testi, és szellemi vonalon!  Vulgárisan; nem azért élünk hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk! Tehát, ezt a biológiai szükségletet a távlatosan gondolkodó ember egy nagy perspektívába helyezi, így lesz ebből a. humána.
  De mindezen felül, van e kérdésnek egy horizontális aspektusa is, mégpedig az emberi kommunió megerősítése, ápolása. Már az emberi történelem elején is az összetartozó törzsek étkeztek együtt, és az étkezés közben beszélgettek egymással, kicserélték gondolataikat, megbeszélték dolgaikat. Később kialakult az asztalközösség rítusa,  -ennek irodalma van,- és mára egy kultúrált otthonban szépen megterítik az asztalt, ünnepeken, családi név és születésnapokon még virág is kerül rá, esetleg gyertyát is gyújtanak. Jó dolog egy olyan asztalhoz űlni, ahol mellettünk szeretett családtagok, vagy jóbarátok, vagy azonos gondolkodású, hitű, azonos rendtartásban, lelki közösségben élő testvérek étkeznek együtt. A lényeg; ha ez így történik, akkor ott sokkal több valósul meg, mint "üzemanyag felvétel"... Akkor ott feltöltődik a lélek, a szellem is a közös hullámhosszon keresztül. No, ezért tartom -az előbbi feltételek megvalósulása esetén- szakrális térnek az asztalt.
    Mindezekből egyértelműen következik, hogy a szakrálissá vált tér ezen szegmense körül ideális esetben CSAKIS a SZEMÉLYESEN, SPIRITUÁLIS, ÉS SZERETET KÖZÖSSÉGBEN EGYÜVÉ TARTOZÓ SZEMÉLYEK űlnek.  Kérem, ez MAGÁNSZFÉRA!!! A meghittség, és a megnyílás fészke! A szóma - pszüché - pneuma  (test -lélek-szellem) hármasságából álló SZEMÉLY számára gyönyörű alkalom, a magasabbrendű létezés kiteljesedésére.
    De az asztal akkor is szakrális tér lehet, ha teljesen egyedül űl mellé az ember, mert igenis; ez esetben is szépen megteríthet, elegáns, izléses tányérokat, evőeszközöket tehet rá, és közben akár Bach, Mozart, Vivaldi, stb. muzsikát hallgathat, és  -----a komolyan hívő ember tudja; SOHA nincs egyedül. Neki igazán szakrális tér az asztala....
   Az eddig leírtak egy negatív élményem után kezdtek megfogalmazódni bennem. A közelmúltban egy rokonommal komissióztunk a Belvárosban, s eközben megéhezvén, beűltünk a Petőfi Sándor.utcában lévő egyik falatozóba, mert ott nem kell várni a pincérre, az ember ráteszi a tálcára a kiválasztott ételeket, fizet, és már le is űlhet. Istenem, - de HOVÁ??? Asztal az nincs, hosszú lócák vannak, műanyag székekkel. Bakelit tálca, sűrű ételszag, körülöttünk erős hangzavar. Mellettünk idegen emberek, akik egymással beszélgettek, amit kénytelenek voltunk hallgatni, s persze ők is minket. (Keveset beszéltünk, a magamfajta őrzi intimitását, így csak pár közhelyes mondat préselődött ki belőlünk.) No, ez ott; nem szakrális tér. Valóban: faloda... Igyekeztünk minél gyorsabban túl lenni az actio humanis-on, és iszkolni kifelé...
  Igen, a rohanó, "modern" világ egyik korcs tünete a faloda, a Mc Donalds, a Burger King tömege a tömegeknek... 
   Barátaim, testvéreim! Ha egy mód van rá, teremtsük meg, s ha megvan, őrizzük, óvjuk a szakrális tereinket!
  Az idők teljességében, Valaki egy csütörtöki nap estéjén körül űlt övéivel egy teremben egy asztalt, s ott létrehozta a világtörténelem legnagyobb csodáját, azóta létezik egy olyan örökre megterített asztal, amely a szó legteljesebb értelmében szakrális, s amely egy konkrét, szakrális térben található a világ minden pontján. Erről az asztalról ingyen vehető a Kenyér...  Találj rá erre a forrásra, és azt is kívánom neked, -aki olvasod ezt a blogot,- hogy legyen meg az életedben a napi actio humánád-a szakrális asztalod.